Távoli infravörös szárítási technológia a hatékony eper szárításhoz

Az eper ízletes és rendkívül tápláló, de kényes természete miatt nem könnyű frissen tartósítani. Ahhoz, hogy hosszabb ideig tárolható legyen, szüretelés után azonnal szárítani kell. A szárított eper a különböző régiókban a nők körében is népszerű. Ma összehasonlítjuk a távoli infravörös szárítási technológiát a hagyományos szárítási módszerekkel az eper szárítására.

A hagyományos szárítási módszerek közé tartozik a természetes légszárítás, amely nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól. Esős időben a szamóca megromolhat, ami alacsony termelési hatékonyságot eredményez, így nem alkalmas tömegtermelésre, és inkább a kisüzemi termelésre. Az ipari szárítási módszerek közé tartozik a forrólevegős szárítás, a mikrohullámú vákuumszárítás, a mikrohullámú fagyasztva szárítás és a hőszivattyús szárítás. Mindegyik módszernek megvannak a maga szárítási hatásai, például jelentős tápanyagveszteség, magas energiafogyasztás, egyenetlen szárítás és hosszú feldolgozási idő. Ezért a szárított eper feldolgozásának egyik fő kutatási iránya az eper új szárítási technológiáinak kifejlesztése.

Távoli infravörös szárítás felhasználása szénszálas fűtőelemek mint infravörös sugárzás forrása. Az infravörös sugárzás hőhatását és a sugárzás anyagok általi szelektív elnyelésének elvét kihasználva az infravörös sugárzás eléri az anyag felületét, ahol az anyag meghatározott infravörös hullámhosszúságú energiát nyel el. Ez felgyorsítja a belső molekulák vagy atomok rezgését és ütközését, megnöveli a hőmérsékletet és a belső nedvességet kifelé diffundálásra készteti, gyors száradást elérve. A távoli infravörös szárítás alacsony szárítási költséggel, gyors sebességgel, jó minőséggel és alacsony energiafogyasztással jellemezhető. Már sikeresen alkalmazzák a zöldségek, gyógynövények és mezőgazdasági termékek szárításában.

A kísérlet előtt a szamócát leszemezték, és egy távoli infravörös szárító dobozba helyezték, amelyben hőforrásként szénszálas fűtőelemeket használtak. A mintákat 10 percenként vettük ki mérlegelés és méretmérés céljából. A szárítási folyamat akkor ért véget, amikor a két egymást követő mérés közötti súlykülönbség kisebb volt, mint 0,01 g. A szárítási hőmérsékletet 40 °C, 60 °C és 80 °C-ra állítottuk be. A rehidratációs vizsgálathoz a szárított epret 72 órán keresztül desztillált vízben áztatták a hűtőszekrényben, és 24 óránként súlyméréseket végeztek a rehidratáció mértékének meghatározására.

A szárítási folyamat során az eper nedvességtartalma fokozatosan csökkent, és a magasabb szárítási hőmérséklet rövidebb szárítási időt eredményezett: 40°C-on 24 óra, 60°C-on 10 óra, 80°C-on pedig 7 óra. Az infravörös szárítással történő szárítási idő jelentősen rövidebb volt, mint a forrólevegős szárításé. Kapcsolódó kísérletek azt mutatták, hogy a forrólevegős szárítás 75°C-on több mint 20 órát, 60°C-on pedig több mint 40 órát vett igénybe.

A rehidratálási sebesség eredményei azt mutatták, hogy a rehidratálási idő növekedésével a rehidratálási sebesség fokozatosan nőtt. Például 60 °C-os szárításnál a rehidratálási sebesség 4,0-ról 5,0-ra nőtt, ahogy a rehidratálási idő 24 óráról 72 órára nőtt. 80°C-on 7,0-ról 7,9-re nőtt. A magasabb szárítási hőmérséklet magasabb rehidratációs arányt eredményezett. Ez a következtetés azt jelzi, hogy a magasabb hőmérséklet több hidrofil csoportot eredményez az eper belsejében, ami fokozza a rehidratációs sebességet.

A szárított eper megjelenése a szárítási hőmérséklettől függően változik. 60°C-on a szárított eper jó minőségű volt, teljes felülettel, rugalmassággal és fényességgel. 40°C-on a felület ráncos és mérsékelten kemény volt. 80°C-on a felület megfeketedett, erősen deformálódott, túl kemény lett, és elvesztette rugalmasságát.

Fedezze fel, hogy a szénszálas fűtőelemeket használó innovatív távoli infravörös szárítási technológiánk hogyan javítja az eper szárításának minőségét és hatékonyságát. Lépjen kapcsolatba velünk contact@globalquartztube.com vagy látogasson el a weboldal további információért.